Egy rádióamatőrnek mi okozhat nagyobb örömöt, mint egy ritka DX állomással való összeköttetés. A fogyatkozó rádióamatőrök, a megszűnő rádiósklubok híreit megszakítva nagy öröm ért bennünket, mert klubunk képviselőit meghívták Nagykárolyba egy újonnan alakuló rádióamatőr állomás átadására. Szerény lehetőségeinkhez mérten, még segíteni is tudtunk egy szükséges eszköz átadásával. Igen! Ez még talán nagyobb öröm egy szép DX –nél is.

Eszembe jutott néhai anyósom szlogenje „Inkább száz irigyed, mint egy sajnálód”.  Romániában élő román és magyar barátaink sokat voltak klubunkban, versenyállomásunkon, Még a később jó barátunkká vált  Román rádióamatőr szövetség elnökét Ciobăniță Vasilet is át csábították, hogy, ha nekik ilyen QTH –juk lenne, akkor …... Mi nagy bölcsen hallgattunk. Nem mondtuk el, hogy klubunk tagjai saját pénzükből vették meg, fejlesztették, üzemeltetik az állomást. Mifelénk úgy az országos, mint a megyei, városi vezetésnek vannak fontosabb dolgai is, mint a magyar rádióamatőrök érdemi támogatása.

És bizony sárgulgatunk az irigységtől, mert a Román vezetés jól megszervezett rendszer szerint folyamatosan támogatja a klubokat, (eredményektől függő rendszeres anyagi, tárgyi támogatás, központi forrásból havi fizetés a klub vezetőinek, stb.) A most megalakult rádiósklub is a nagykárolyi polgármester teljes támogatását élvezi, még csak szóba került a debreceni rádiós találkozó, már fel is ajánlotta, hogy a város buszát odaadja, hogy a gyerekeket áthozza Debrecenbe. Természetesen az új klub vezetőjének fizetését is a város költségvetéséből biztosítják.  Tudjuk mi, hogy nem szép tulajdonság az irigység, félre is tesszük. Maradjon az öröm az új rádióállomás kapcsán, ahol a nagykárolyi gyerekek ismerkedhetnek az elektronikával, a rádiózással.

Köszönjük Románia, köszönjük Nagykároly a példaértékű odafigyelést, reméljük előbb utóbb a mi vezetésünk is rájön, hogy újra kell gondolnia a civil szervezetekkel, köztük a rádióamatőrökkel való közös munkát. (HA0HK)